Halhatatlanok

Friss topikok

  • Zelenka: Igen, erről már vitatkoztunk, de közben eszembe jutott egy új megvilágítása a dolgoknak, mármint a... (2008.02.14. 15:45) Random gondolatok I.
  • V: Hm, én itt istenhívőként és misztikusként leszek jelen, pár kérdésben érdekes lehet ez a szempont ... (2008.02.07. 01:09) Random gondolatok II.

Linkblog

Archívum

HTML

Random gondolatok II.

2007.12.06. 02:24 | scepticbeliever | 3 komment

A végtelen rettenete

Richard Dawkins, Isteni téveszme című könyvét olvasgatva belém hasított a végtelen rettenete.

Aki átélt hasonlót az pontosan tudja mire gondolok. Amikor az agyunk rááll egy olyan gondolatfolyamatra, ami egy végtelen hurokba csavarodik, hirtelen összeugrasztja a gyomrunkat, és azt érezzük, hogy ezt a gondolatot azonnal abba kell hagynunk, mert ha nem tesszük, nyomban megőrülünk.  

Nekem ez most az univerzum születése kapcsán indította be a jól ismert torokszorító, majdnem pánikrohamban végződő, sötét szobában a falra spirálokat rajzoló megszállott őrületét vizionáló állapotot.

Döbbenetes felismerésbe torkollott az érzés. Egyrészt az őrült képét felváltotta egy végtelen spirálon meditáló nyugodt, derűs zen szerzetes képe, másrészt rájöttem hogy az emberek miért ragaszkodnak az isten ideájához.

A végtelenséget megállító egyedüli „parafa dugó”  maga isten. Ha nem tudjuk épp ésszel feldolgozni a végtelen (=őrület) torkába való betekintést, akkor kell egy szimbólum, ami megállítja a végtelent. Ez a védő pecsét isten.

Feltehetőleg az ateizmus mém szépen lassan fel fogja emészteni a monoteista mémet. Előtte valószínűleg lesz egy (vagy több) nagy üldözés (népirtás), mint ahogy ennek előjelei már látszódnak az USÁban, de a végeredmény az lesz hogy a monoteista istenek zeusz és barátai sorsára jutnak.

Alapvető filozófiai paradigmaváltás előtt áll az emberiség. A társadalmilag elfogadott ateizmussal vállaljuk azt, hogy belenézünk a végtelen spirálba, és az ott található rettenettel szembenézünk.

Csak remélni tudom, hogy a rettegés miatt nem ömlik ránk a kultúránkból fakadó bűntudattal vegyes önutálat, ami visszahajt minket egy felsőbb tudat biztonságot jelentő rabigájába, hanem tudunk derűs nyugalommal szemlélni egy végtelen (és emiatt talán értelmetlen -?-) világegyetemet.



 

A bejegyzés trackback címe:

https://halhatatlanok.blog.hu/api/trackback/id/tr9253967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bandi 2007.12.06. 10:43:47

Talán idevág: www.ted.com/index.php/talks/view/id/113 Richard Dawkins beszédje a vallásról, a militáns ateizmusról, és az a-teáskannizmusról :)

scepticbeliever · http://halhatatlanok.blog.hu 2007.12.10. 19:43:17

Köszi a linket Bandi! Ez az előadás tuképp kivonata a könyvnek (vagyis fordítva, ezeknek az előadásoknak az anyagából rakta össze a könyvét Dawkins). A militáns ateizmus szerintem ragyogó, irónikus retorikai fogás, és ilyenformán pont a viszonylagos intellektuális volta miatt nem fog tudni úgy érvényesülni, ahogy azt Dawkins szeretné. Vagy ha mégis sikerül jobban leegyszerűsíteni, akkor meg a vallás csapdájába eshet, mert a lusta emberek tömegei nem fognak utána olvasni a tételek igazságának, csak szolgaian utánozzák és mindenki Dawkins bibliával a kezében fog rohangálni, hogy \"ebben van az igazság vazze\"...

V · http://www.varj.freeblog.hu 2008.02.07. 01:09:34

Hm, én itt istenhívőként és misztikusként leszek jelen, pár kérdésben érdekes lehet ez a szempont is a számotokra. Megértéseteket előre is köszönöm... ;)

Szóval lényeg, ami lényeg, meglepő, hogy a vallásos-misztikus hagyományok egy része mennyire egybevág az általad felrajzolt istenképpel (dugó, amely falat állít közénk és a külső űr közé). Az ókeresztény világképben a "halál" sokkal inkább emlékeztet a lovecrafti "hideg kozmosz" fogalmára, mint a fizikai halálra, az "élet" pedig egyszerűen ennek az ellentétpárja. Ez az oka egy jópár látszólagos szemantikai zavarnak is ("aki hisz énbennem, ha meghal is, él" és társai). Jó illusztráció, hogy az "Isten országának" ellentéte, a "sheol", héberül simán "sírgödröt" jelent, később a fordításokban meg aztán lett belőle "sír", "halál", "Hádész", meg "pokol" is...

Mindenesetre a keresztény misztikusok gyakran hivatkoznak ugyanígy Istenre, az egyetlen erőként, amely legyőzi a halált (az általad fentebb vázolt létélményt), és visszavezet az életbe. Persze aki számára fontos az ateizmusa vagy az istenhite, annak egyáltalán nem mindegy, hogy ez placebóhatás vagy tényleges spirituális energia, de... a mechanizmus működése valószínűleg tényleg így néz ki.

Ami még esetleg érdekes lehet, hogy a fentebb említett (közismerten ateista) Lovecraft Cthulhu-mítoszában is hasonló a felállás, a külső űr manifesztációit (a Nagy Öregeket) gyakorlatilag az emberi kultúra esendő, nyomoronc kis isteneinek (a Nagyoknak) az illúziói fátyolozzák el az emberiség elől. Szóval azt hiszem, ezt a képet nyugodtan tekinthetjük jól elrejtett, de mégis egyértelműen jelenlévő lappangó motívumnak az európai kultúrkörben...