Halhatatlanok

Friss topikok

  • Zelenka: Igen, erről már vitatkoztunk, de közben eszembe jutott egy új megvilágítása a dolgoknak, mármint a... (2008.02.14. 15:45) Random gondolatok I.
  • V: Hm, én itt istenhívőként és misztikusként leszek jelen, pár kérdésben érdekes lehet ez a szempont ... (2008.02.07. 01:09) Random gondolatok II.

Linkblog

Archívum

HTML

Random gondolatok I.

2007.12.03. 18:17 | scepticbeliever | 1 komment


Eszembe jutott a repülő feltalálása. Sokáig feldolgozhatatlan volt az ember számára a repülés. Ikarosz mítosza arra próbált figyelmeztetni, hogy hagyjuk a fenébe az egészet, mert jó úgysem fog származni belőle. Ennek ellenére az emberek tovább pörgették ezt a gondolatot, és ami anno lehetetlennek, vagy misztikus tabunak számított, egyszer csak valósággá vált. (Hozzátenném, ezzel az aktussal az evolúciót is új megvilágításba helyeztük, mert nem a kezünket deformáltuk szárnnyá - lásd denevér - hanem építettünk szárnyakat).
















Valahogy így vagyok a halhatatlansággal is. Most még szinte elképzelhetetlenül sok problémát vet fel, de mégis a bennünk rejlő alapvető vágyódás miatt ki fogunk rá találni valami megoldást.

Ahogy a repülés egy idő után mindennapossá és elfogadottá vált az évtizedek alatt, a halhatatlanság is bekerül a profán köztudatba. Valószínűleg kezdetben csak a kiváltságosok engedhetik meg maguknak, majd szépen lassan a köznép is élhet a lehetőséggel. Végül ha már valamilyen formában sikerül elérni, szembe találjuk magunkat egy sor új pszichológiai és társadalmi problémával.

Persze ehhez az kell hogy addig lehetőleg ne pusztítsuk ki magunkat.

Jogosan felmerülhet, hogy mennyire önző dolog ezekkel a távoli, teljesen életidegen kérdésekkel foglalkozni, amikor egy csomó valós probléma vár megoldásra amin gondolkozni lehetne (háborúk, éhezés, környezetszennyezés, bicikli utak stb...)

Nos valóban.

Véleményem szerint azonban ezek a problémák egymás mellett léteznek majd akkor is amikor beköszönt a halhatatlanság "kánaánja". Biztos hogy az emberiség megtalálja a módját, hogy hogyan csináljon neutronbomba méretű fenyegetést ill. fúziós reaktor szintű energiaforrást ebből az alapanyagból. Attól még hogy elérjük a halhatatlanságot, ugyanolyan emberek maradunk mint eddig. Persze az már megint más kérdés hogy mi számít emberinek bennünk? Bár erről inkább egy ezer évvel ezelőtt élt embertársunkat kéne megkérdezni, miután szétnézett a mai társadalomban.

A bejegyzés trackback címe:

https://halhatatlanok.blog.hu/api/trackback/id/tr74251105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zelenka 2008.02.14. 15:45:30

Igen, erről már vitatkoztunk, de közben eszembe jutott egy új megvilágítása a dolgoknak, mármint ami Ikaroszt illeti. Ugye abban a korban KIZÁRÓLAG isteni tehetség volt a repülés, így aki ugye repülni akart, az magát az emberségéből kiemelte. Ez nagyjából megegyezik a nagyravágyással, de egyszerűen csak arról van szó, hogy Ikarosz egy szaros kis ember volt, aki nem repülhet, mert akkor megbántja az isteneket, hiszen egy felette álló létforma jogosultságát próbálta megkaparintani. Már hogyha szimbolikusan értelmezzük a dolgot. És ugye meg is szívta, mert története szomorú véget ért. Ezzel szemben ugye ma már (pont az ateizmus elterjedése miatt), már a halhatatlanság sem tűnik annyira nagy dolognak. Nyilván lesznek olyanok, akik ma is azt fogják mondani, hogy mi csak emberek vagyunk. és ehhez nincs jogunk, de haláluk közeledtével szerintem egyértelműen máshogy fogják a gondolni. A többiek meg tenni fognak rá, egyszerűen pártolni fogják és ezzel nem is lesz semmi baj.

Egyszóval a mai ember már nem fél istenektől, ezért nem is fél a haragjuktól sem.