Halhatatlanok

Mostanában nem nagyon lesz időm írogatni, de hogy ne süllyedjen el teljesen a blog, belinkelek két idevágó cikket, mindkettőt az endless.hu-ról, amit mindenkinek ajánlok, akit érdekel az underground kultúra.

Richard Morgan már korábban említett regényéről. a Valós halálról itt,

egy érdekes, általam eddig nem ismert halhatatlanságról szóló könyvről pedig itt.

A végtelen rettenete

Richard Dawkins, Isteni téveszme című könyvét olvasgatva belém hasított a végtelen rettenete.

Aki átélt hasonlót az pontosan tudja mire gondolok. Amikor az agyunk rááll egy olyan gondolatfolyamatra, ami egy végtelen hurokba csavarodik, hirtelen összeugrasztja a gyomrunkat, és azt érezzük, hogy ezt a gondolatot azonnal abba kell hagynunk, mert ha nem tesszük, nyomban megőrülünk.  

Nekem ez most az univerzum születése kapcsán indította be a jól ismert torokszorító, majdnem pánikrohamban végződő, sötét szobában a falra spirálokat rajzoló megszállott őrületét vizionáló állapotot.

Döbbenetes felismerésbe torkollott az érzés. Egyrészt az őrült képét felváltotta egy végtelen spirálon meditáló nyugodt, derűs zen szerzetes képe, másrészt rájöttem hogy az emberek miért ragaszkodnak az isten ideájához.

A végtelenséget megállító egyedüli „parafa dugó”  maga isten. Ha nem tudjuk épp ésszel feldolgozni a végtelen (=őrület) torkába való betekintést, akkor kell egy szimbólum, ami megállítja a végtelent. Ez a védő pecsét isten.

Feltehetőleg az ateizmus mém szépen lassan fel fogja emészteni a monoteista mémet. Előtte valószínűleg lesz egy (vagy több) nagy üldözés (népirtás), mint ahogy ennek előjelei már látszódnak az USÁban, de a végeredmény az lesz hogy a monoteista istenek zeusz és barátai sorsára jutnak.

Alapvető filozófiai paradigmaváltás előtt áll az emberiség. A társadalmilag elfogadott ateizmussal vállaljuk azt, hogy belenézünk a végtelen spirálba, és az ott található rettenettel szembenézünk.

Csak remélni tudom, hogy a rettegés miatt nem ömlik ránk a kultúránkból fakadó bűntudattal vegyes önutálat, ami visszahajt minket egy felsőbb tudat biztonságot jelentő rabigájába, hanem tudunk derűs nyugalommal szemlélni egy végtelen (és emiatt talán értelmetlen -?-) világegyetemet.

 

Eszembe jutott a repülő feltalálása. Sokáig feldolgozhatatlan volt az ember számára a repülés. Ikarosz mítosza arra próbált figyelmeztetni, hogy hagyjuk a fenébe az egészet, mert jó úgysem fog származni belőle. Ennek ellenére az emberek tovább pörgették ezt a gondolatot, és ami anno lehetetlennek, vagy misztikus tabunak számított, egyszer csak valósággá vált. (Hozzátenném, ezzel az aktussal az evolúciót is új megvilágításba helyeztük, mert nem a kezünket deformáltuk szárnnyá - lásd denevér - hanem építettünk szárnyakat).
















Valahogy így vagyok a halhatatlansággal is. Most még szinte elképzelhetetlenül sok problémát vet fel, de mégis a bennünk rejlő alapvető vágyódás miatt ki fogunk rá találni valami megoldást.

Ahogy a repülés egy idő után mindennapossá és elfogadottá vált az évtizedek alatt, a halhatatlanság is bekerül a profán köztudatba. Valószínűleg kezdetben csak a kiváltságosok engedhetik meg maguknak, majd szépen lassan a köznép is élhet a lehetőséggel. Végül ha már valamilyen formában sikerül elérni, szembe találjuk magunkat egy sor új pszichológiai és társadalmi problémával.

Persze ehhez az kell hogy addig lehetőleg ne pusztítsuk ki magunkat.

Jogosan felmerülhet, hogy mennyire önző dolog ezekkel a távoli, teljesen életidegen kérdésekkel foglalkozni, amikor egy csomó valós probléma vár megoldásra amin gondolkozni lehetne (háborúk, éhezés, környezetszennyezés, bicikli utak stb...)

Nos valóban.

Véleményem szerint azonban ezek a problémák egymás mellett léteznek majd akkor is amikor beköszönt a halhatatlanság "kánaánja". Biztos hogy az emberiség megtalálja a módját, hogy hogyan csináljon neutronbomba méretű fenyegetést ill. fúziós reaktor szintű energiaforrást ebből az alapanyagból. Attól még hogy elérjük a halhatatlanságot, ugyanolyan emberek maradunk mint eddig. Persze az már megint más kérdés hogy mi számít emberinek bennünk? Bár erről inkább egy ezer évvel ezelőtt élt embertársunkat kéne megkérdezni, miután szétnézett a mai társadalomban.

Biológiai halhatatlanság:
























(A medúza -Turritopsis nutricula- képes megfiatalítani a sejtjeit, így gyakorlatilag halhatatlanná válik. Természetesen sok más módon elpusztítható, de az öregedés nem hat rá.)


Ahhoz hogy halhatatlanságról beszéljünk, először is tisztáznunk kell, hogy mi a halál. Először is vizsgáljuk meg a halál okait.

1. Öregedés
2. Betegség
3. Sérülés

Hamarosan folytatom...

-------------------------------------------------
Felhasznált referenciák:
1. wikipedia
 

Ebben a sorozatban kronologikus áttekintést szeretnék nyújtani az emberiség különböző vallási és misztikus, alapvetően hiten alapuló elképzeléseiről a témában.

Előrebocsájtom, nem szeretném senki hitbéli felfogását támadni, de ez a blog alapvetően szkeptikus-agnosztikus felfogást tükröz, miszerint amíg valamit nem bizonyítottunk, addig csak hipotetikusan fogadjuk el. Megértéseteket előre is köszönöm.

Az első témám a természeti népek halhatatlanság és halál utáni lét mítoszait fogja feldolgozni.
























(Tlingit sámán maszk)



Hamarosan...

Ebben a sorozatban filmeket, könyveket és képregényeket fogok elemezni.

Az első választásom ezekre esett:

Film: Hegylakó

 

 

Könyv: Valós halál

 

 

 

Képregény: Az Örökkévaló

 

 

 

Hamarosan…

Miről is fog szólni ez a blog?

Alapvetően nem annyira személyes élményekről és véleményekről (persze az is lesz, de visszafogottabban) hanem olyan információkról, ami a múltban és a jelenben az emberi halhatatlansággal kapcsolatban volt/van /lesz. Megpróbálom feldolgozni egy részét annak a hihetetlen mennyiségű információnak amit ez ügyben találok az emberi kultúrtörténetben.

Miért?

Ez a kutatás egyrészt személyes indíttatású, másrészt egyetemes emberi igény. Valószínűleg nincs olyan ember, aki valaha ne gondolkozott volna el, hogy milyen lehet örökké élni. Manapság már a genetika és nanotechnológia terén számos olyan kutatás létezik, ami előre vetíti az emberi faj halhatatlanságának lehetőségét. Úgy gondolom, hogy az emberiség felkészülhet erre az evolúciós lépésre (bár most még elég messze van ettől), és elkezdhet azon gondolkozni, hogy több ezer év túlélésért folytatott harc után mi lesz az a motiváló erő, ami előre viszi a ebben az univerzumban.